Oldalak

2016. július 26., kedd

A tanárválasztás lényeges megfontolásai

(Szerző: John Schumacher, fordító: Répássy Erika)

Milyen jóga oktatóképzésben részesült az oktatód?

Gondolom, hogy a legtöbben nem igazán tudják. A kérdésfeltevésem oka, hogy gondold át, kire bízod a világ néhány legfontosabb dolgát: a saját egészségedet és a jólétedet. Vegyünk hát egy rövid pillantást az USA-ban létező oktatóképzések néhány aspektusára.

forrás: https://mlsvc01-prod.s3.amazonaws.com/01e3111b001/04904e5b-df0f-4983-acf3-0a4b98b30f2c.jpg
Először is nincs nemzeti sztenderd, de tudomásom szerint regionális, vagy helyi sincs. Bárki, aki csak akarja, kiakaszthatja a jógaoktatói névtáblát. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb ember rendszeresen jár órára, aztán egy idő múlva valami okból kifolyólag eldönti, hogy tanítani szeretne.

forrás: http://www.yoganorthwest.com/
És aztán?

A legtöbb potenciális oktató ilyenkor körülnéz, hogy milyen oktatóképzések vannak meghirdetve és kiválasztja, melyik számára a legmegfelelőbb. A választás kritériumai a földrajzi távolságtól az időtartamig terjed, függ az ártól, a jógastílustól, az oktató kvalifikációjától és sok mástól.

Íme néhány dolog, amit szerintem lényeges megfontolni egy oktatóképzés kapcsán.

Milyen kvalifikáció szükséges, hogy valaki bekerüljön a programba? Ha az egyetlen előfeltétel, hogy legyen elég pénze a kurzus fedezésére, akkor tekints gyanakvóan a programra és annak produktumára. A legtöbb oktatóképzéshez NEM SZÜKSÉGES ELŐZETES JÓGATAPASZTALAT! Bárki besétálhat az utcáról anélkül, hogy akár egy órán is részt vett volna, beiratkozhat egy oktatóképzésre és a program végén megkapja az oklevelét. Ez azért abszurd, mert a jó tanítás nem a tudáson alapul, hanem a tapasztalaton. Tudni, hogy mit, mikor és hogyan tanítsunk, az oktató saját gyakorlásából szerzett tapasztalatán nyugszik. Ez nagyon különbözik attól, hogy a pózokról a részleteket memorizáljuk majd recitáljuk a tanítványoknak. Ha az oktatóképzés egy egyhónapos kurzus és teljesen kezdők is csatlakozhatnak, akkor egyszerűen nincs elég idő, hogy megszerezzük a tudást és a tapasztalatot ahhoz, hogy biztonságosan és jól tanítsunk. Ez egyszerűen nem lehetséges. Lényeges mennyiségű idő (értsd évek) gyakorlása szükséges, mielőtt valaki oktatóképzésre adja a fejét és ami bármilyen értelmes oktatóképzés előfeltétele kellene, hogy legyen.

Az oktatóképzés időtartama egy másik lényeges dolog. Néhány egy hétvégényi. Néhány egy hónapos. Én nem bíznám a jólétemet egy egyhónapos képzésű oktatóra, legyen az bármennyire is intenzív. Nem csak ahhoz szükséges idő, hogy valaki a tanításhoz szükséges tudást megszerezze, idő kell ahhoz is, hogy valaki felfogja a tudást, gyakorolja, megértse, megtapasztalja a variációkat és a finomságokat. 6 hónap lenne a legkevesebb, számításaim szerint, de még ez sem igazán elég.

forrás: http://www.yoganorthwest.com/
Ki tanítja az oktatóképzést? Ha a programot tanító oktató nem rendelkezik elegendő tudással és kellő tapasztalattal, esélytelen, hogy tudással rendelkező és ügyes oktatókat képezzen. Nem tudják átadni azt az oktatópalántáknak, amivel ők sem rendelkeznek.

Honnan tudod, hogy milyen az oktatóképzés és a kvalifikáció? Kérdezz! Ha az oktató elutasít vagy megsértődik a kérdéseden, akkor találj mást. Büszke kellene, hogy legyen, hogy megossza veled a kvalifikációját. Egy lépéssel tovább: ne légy megelégedve a tanár neve mellett látható rövidítésekkel. Például sok oktató mellett szerepel RYT200 vagy RYT500. De mit is jelent ez? Az RYT egy rövidítés, mely a Yoga Alliance (Jóga Szövetség) szervezetétől származik, annyi tesz: Registered Yoga Teacher (Regisztrált Jóga Oktató). Ez nem jelenti azt, hogy okleveles oktató. A feltevéssel szemben a Yoga Alliance nem adhat ki oklevelet, hanem csak azon oktatókat regisztrálja, akik elvégeztek valamiféle tanulmányt 200 ill. 500 óraszámban. Az oktatás nagy mértékben eltérhet és nincs szisztematikusan kontrollálva.

forrás: https://mlsvc01-prod.s3.amazonaws.com/01e3111b001/4d14ed30-821b-4a96-b7df-31efce028545.jpg

Nagy szervezetek és régóta fennálló tradíciók általában hosszabb és szervezettebb tréninget ill. vizsgarendszert biztosítanak. Az Anusara, White Lotus és YogaWorks például elég átfogó tréning programmal rendelkezik. De a méret és a hosszú élet még nem garancia. A Sivananda oktatói program az egyik legrégebbi, de csak egy hónapig tart.

Nálunk, a Unity Woods-nál a legtöbb oktatónk a Nemzeti Iyengar Jóga Szövetségnél (IYANUS) szerzett oklevelet. Ha az oktatói oldalra pillantasz, látod majd az „okleveles Iyengar jóga oktató” megnevezést az életrajzukban. Íme, amit ez jelent:

Ahhoz, hogy valaki megszerezze az Introductory oklevelet (az öt szint legalacsonyabbikát), a jelentkezőnek legalább három év, okleveles Iyengar jóga oktatónál szerzett tapasztalattal kell rendelkeznie, mialatt fenn kell tartania a folyamatos gyakorlását. További három év tanulás alatt el kell végeznie egy két-három éves oktatóképző tanfolyamot, 150 óra gyakornoki programot vagy a kettő kombinációját, két okleveles Iyengar jóga oktató ajánlásával kell rendelkeznie és át kell mennie egy vizsgán három Intermediate oktatónál. A vizsga magában foglal egy írásbeli részt anatómiából, filozófiából és oktatásból, egy 1,5-2 órás ászana (póz) és pránájáma bemutatást és egy 40 perces óra tanítását. A tanítványt pontozzák és vagy átmegy, vagy sem. Ha átmegy, akkor egy mentorral tanul tovább legalább egy teljes évig, azt követően az előzőhöz hasonló vizsgát tesz le, de nehezebb ászanákkal és sokkal nagyobb kihívásokkal teli írásbeli teszttel. A második vizsga letétele után kapja meg az Introductory tanári oklevelet. Csak Iyengar jógát oktathat más stílusokkal való keverés nélkül, figyelembe kell vennie az IYANUS Etikai Irányelveit és tovább kell tanulnia egy senior oktatóval. Csak ekkor jogosult magát okleveles Iyengar jóga oktatónak hívnia.
forrás: http://www.yogateacherstruestories.com/
Ha összeszámolod, akkor ez legalább 5 év folyamatos tanulást jelent, hogy okleveles Iyengar jóga oktatóvá válj. A legtöbb embernek ez tovább tart. Tudomásom szerint az USA-ban ez a legszigorúbb képzés és vizsgáztatás.

A környék legtöbb központjával ellentétben a Unity Woodsnál nincs oktatóképző kurzus, helyette gyakornoki programmal rendelkezünk. Azok a tanítványok, akik tanárok akarnak lenni, erre a gyakornoki programra jelentkeznek. Ha kiválasztásra kerülnek, akkor 2,5 évig mentorálom őket figyelve a gyakorlásukat, olvasnivalót és írnivalót adva nekik, tanítást és asszisztálást gyakorolnak az órákon. Amikor készen állnak, akkor ajánlom őket a vizsgára.

Én azért részesítem előnyben a gyakornoki programot, mert közvetlenebbül tudok foglalkozni a gyakornokokkal, mint egy oktatóképző keretein belül, ahol sok tanítvány van egyszerre. Saját magam választom ki a gyakornokokat, azokat, akik a hitem szerint a legvalószínűbb, hogy kitűnő oktatóvá válnak. Ez azt jelenti, hogy elsősorban elhivatottak, kiváló tanítványok és lelkesek a jóga iránt. Az évek során sikerül jól megismernem őket és egyénileg tudom vezetni őket erejüket építve és a gyengeségeikkel foglalkozva, felkészítve őket a képzés szigorúságára és kihívásaira. Ez a tradicionális megközelítés. Majd’ mindenki a Unity Woodsnál ezen ment keresztül.
forrás: http://cdn2.btrstatic.com/pics/showpics/large/455891_n8tQ0dLe.jpg
Mindaz, amiről azonban szó volt, a támpontok, függetlenül attól, mennyire hatásosak, nem garantálják a tanár minőségét. De adnak valamiféle ötletet, hogy az oktató milyen képzésen vett részt, és jelenthetik egyfajta jelét annak a valószínűsíthető tudásának és kompetenciájának, amit a tanár a tanítványoknak átad. Minden jövőbeli és jelenbeli jóga tanítványt arra buzdítok, hogy nyomozzon egy kicsit. Tudd meg, milyen az oktatód képzettsége, milyen a kvalifikációja és hogy valójában mit jelentenek a neve vagy az oklevele melletti betűk. Van értelme, megéri az erőt és a fáradtságot és boldogabb, egészségesebb leszel hosszútávon.

Fordította: Répássy Erika
okleveles Iyengar Jóga oktató



2016. július 21., csütörtök

Jóga pszichológia. Akadály vagy híd? (Idegen tollakkal)

Ez az írás Dr. Daubner Bélától származik és a Elixír Magazin, 2007. Augusztus, 222. szám, 12-13. oldalán is megtalálható.

A lét célja
A jóga megértéséhez szükséges elfogadnunk, hogy a jóga a tudatunk megismerésének és kitágításának egyik lehetősége, amely többezer éves tradícióval bír. Jógáról csak akkor beszélhetünk, ha a jóga gyakorlása során tudatunkkal dolgozunk, egyébként nagyon hatásos testedzés, egészségmegörző módszer csupán. Tradícionális értelemben vett jógázás során, elménk összekapcsolódhat a hatalmas kozmikus energiamezővel és tudatunk egyre jobban megismerhetővé válik és határtalanná tágulhat.

A védikus filozófia szerint, amely azonos a jóga filozófiájával, az anyagvilág létesült, és ennek a létesülésnek végső előfeltétele nem lehet más, mint maga a lét ténye, annak tiszta, tökéletes elve. A védikus bölcselet szerint Brahman nem létezik, mert a létezés már funkció, amelynek előfeltétele a lét, ezért Brahman nem létes, hanem maga a lét, a lét teljessége. A Brahmant leírni csak azzal lehet, hogy mi nem, ezek szerint oszthatatlan, meg nem nyilvánuló, határtalan, kezdet és vég nélküli, elérhetetlen, felfoghatatlan. Brahman kettősség nélküli, hiszen az egy fogalma már határolt, körülzárt, és ahol az egy fogalma jelen van, ott a kettő fogalma is elkerülhetetlenül következik. Amint ez a meg nem nyilvánuló Brahman, a szétterjedő, általa valósuló Mindenségbe (létbe) beleárad, megnyilvánulóvá válik. Ám ez a megnyilvánulás már módosulás, már elhatárolás, noha határai a végtelen, de mégis egy univerzum határai. Isten a létteljesség megnyilvánulása, a teremtés során vállalja az egység korlátozását – ezért áldozat. A létesítésnek ebben az önként vállalt áldozatában villan fel az Istenség megnyilvánulásának leghatalmasabb velejárója, a szeretet.
A legnagyobb téves benyomás az, hogy Isten a világba, a természetbe volna zárva, és ebből következik a többi. Az egyéni életben gyökerező öntudat nagy érzékcsalódása, hogy amit észműködésével felfog, az valóságot jelent, ez a sűrűanyagba öltözött élettudat (Dzsíva, Atman, lélekcsíra) nagy érzékcsalódása (maya – fátyol). Ennek a hamis tudatnak (avidja) következménye, hogy az ember a testi mivoltával azonosítja magát és nem az azt működtető Önvalóval (Atman, Dzsíva), a lélekcsírával.

A teremtés megértéséhez szükséges a karma törvényének megértése. A karma kihat mindenre, ami van és él, legszembeszökőbb módon azonban az emberi lény életében jelenik meg, mert itt az öntudat és az akarat elemei kapcsolódnak vele. Voltaképpen a karma nem más, mint a dharma mindenre kiterjedő elvének gyakorlati, folyamatos megjelenése. A dharma maga az Igazság, maga a törvény, maga a világot fenntartó, alátámasztó rend, az Igaznak, a Valónak az Isteni tevékenységben rejlő elve, a karma pedig ennek az egyetemes igazságtörvénynek a minden részletre kiható alkalmazása. Dharma az a szellemi alapelv vagy finom, átható erő, amely mindennek a mélyén rejlik, mindent fenntart, mindent azzá tesz, ami. A Dharma eszerint a mindenség fenntartó, élettel elárasztó elve, az egyetemes szellemi közeg, amelyben a Brahman, mint Isvara (Isten) megnyilvánul. A Dharma vallássá válhat, és természeti törvények alapjául szolgál. A részletek látszatán túl mindig az egyetemes értelmet közvetíti.

A védikus bölcselet következő fogalma a Dzsíva (Atman, lélekcsíra), amely a felfoghatatlan őseredetből fakadó öntudatot hordozza, s ennek az öntudatnak meg kell ismernie környezetét, a mindenséget. A Dzsíva útja az újraszületések útja, mert a Dzsíva a lét egyik fokozatából a másikba jut, a fokozatok rangsorának mértékét az adja, hogy milyen mértékben tisztul meg az öntudat a leszületések során, hogyan eszmél a Dzsíva egyre világosabban önmagára és a lét értelmére. 14 létforma ismert a leszületések során, és az ember létben, mint létformában jelenik meg az ítélőképesség és szabad akarat. A legmagasabb szellemi fejlődés és tökélesedés csak anyagi testben, emberi létformában érhető el. Az emberi létformába emelkedett és testet öltött Dzsíva már magasabb rendű öntudattal rendelkezik, a szabad akaratot kisebb-nagyobb mértékben érvényesítheti, cselekvéseiben mérlegelni, értékelni tud, már felelős önmagáért és mindenért, amit tesz. Az egyetemes törvényt, a nagy rendet az emberi létforma már fel tudja ismerni, s így a Dharma erkölcsi törvénnyé lesz, ami kérlelhetetlen parancs mert egyetemes erő lévén, megsemmisíti azt, aki ellene szegül.

A lét célja az okulás, a magunk okozta bukásokon és felemelkedéseken keresztül való megismerés és lassú tökéletesedés. A hinduk az erkölcsi Dharma elleni sérelmet, a bűnt sem fogják fel úgy, hogy érte örökké tartó bűnhődés járna, ugyanis véges elhatárolt oknak nem lehet végtelen, örökké tartó okozata. Az erény nem egyéb, mint olyan emberi magatartás vagy cselekedet, amely öntudatosan a Dharma értelmét szolgálja, ezzel egybehangzik, míg a bűn nem más, mint a Dharma tagadása, és ellenszegülés az egyetemes törvénnyel szemben.

A hindu bölcselet mindent, ami szellem vagy szellemi, magas rezgésszámú anyagnak ismer. A szellem minőségi fokban tér el a köznapi értelemben vett anyagtól, a testtől, de végső összetételében nem különbözik.
Egyedül a lélek él, míg a szellem és az ettől csak sűrűségében különböző test csupán csak részesül a létben, amely a léleknek elválaszthatatlan sajátja. A lélek éltető erejének segítségével létesült, alkattá idomult szellemtest közvetlenebbül nyeri a lélek (Atman, Dzsíva) létadó hatását.
A szellemtest tartalmazza és hordozza magában azt a magvat, amely köré létesüléskor felépült az emberi személyiség, az öntudatra ébredt egyéniség csírája. A szellemtest addig él, ameddig fenntartó magja, a Dzsíva (Atman), az öntudat erőörvénylése el nem csendesül. Az öntudat, a belső szellemi magból kifelé árad, a külvilághoz a durvatesten keresztül jut el, megjelenési formája a tökéletes hit és az egyetemes szeretet.
Dr. Daubner Béla
(Forrás: Elixír Magazin 2007. Augusztus, 222. szám, 11. oldal)

2016. július 12., kedd

Hiteles a jógatanárom? (Idegen tollakkal)


Bálint János (tanárom) írása:

"Kicsit talán furán veheti ki magát, hogy jógatanárként a jógatanárság hitelességének mibenlétét taglaljuk. Azonban egyrészt minden jógatanár valahol tanítvány is, miszerint neki is figyelnie kell arra, hogy hiteles mesterektől tanuljon, másrészt önmagunkat kritizálva, nekünk is meg kell felelnünk a hitelesség elvárásának.

A hírlevelekben írt cikkeinket rendszerint a tanítványainktól beérkező kérdések, gondolatok alapján, mint egy válaszként szoktuk írni.
Mostanában többen is feltették a kérdést, hogy most, amikor gombamód szaporodnak a jógastúdiók és egyre több jóga típus közül lehet választani, hogyan döntsék el azt, hogy kihez menjenek? Honnan fogják tudni, hogy az adott tanár hiteles, vagy épp nem vezet-e félre?
forrás: http://img.mindbodygreen.com/image/upload/c_limit,w_738,f_auto/ftr/yoga-man-jungle-teacher.jpg
Az elhivatottság
Hogy egy jógatanár hiteles legyen, jónéhány szempontnak kell megfelelnie. Az egyik az elhivatottság. Az elhivatottság nem azt jelenti, hogy én magamról úgy érzem, hogy mindenképpen jógát kell tanítanom.
Kétféle hiteles elhívás történhet a jógában. Az egyik, amikor a környezetben lévők elkezdik kérlelni az embert, hogy tanítsa őket. Ilyenkor a körülöttünk lévők számára pozitív változásokon megyünk keresztül, aminek hatására vonzani kezdjük az embereket. Ez a vonzalom váltja ki aztán azt, hogy amikor kiderül, hogy jógázunk, akkor megkérnek minket arra, hogy ezt nekik is tanítsuk meg. Ez a fajta elhívás nagyon tiszta és hiteles formája a jógaoktatás elkezdésének. Jószerivel nem is szabadna addig tanítani kezdeni, amíg ez meg nem történik. Azonban van egy hátulütője is. Sok ember, aki jógázik, bár a jógában és az önfejlesztésben magas szintet ér el, nem rendelkezik tanári képességekkel és tudással. Azt ugyanis, hogy hogyan tanítsunk meg különböző technikákat szintén meg kell tanulni. Ráadásul a jóga pedagógiája teljesen sajátos, hiszen mozgás, filozófia és pszichológia vegyül olyan ismeretekkel, amelyek nem tartoznak a hétköznapi tudatosságunk által könnyen felfoghatók közé. Így hát, amikor valakit megkérnek a körülötte élők, hogy kezdje el tanítani a jógát, akkor a leghelyesebb út, ha elmegy egy különben szintén hiteles jógaoktató képzésre. Itt aztán a megfelelő anatómiai ismeretekkel és filozófiai és pedagógiai tudással vértezik fel az embert, hogy tudja, hogy a jóga oktatásával hogyan nem fog ártani másoknak, hanem épp ellenkezőleg, hogyan fog tudni segíteni. Mert bizony az a helyzet, hogy az oktatói ismeretek nélkül komoly ártalmakat szenvedhetnek el a jógaórán résztvevők. És ebben az esetben nem is a papír megszerzéséről van itt szó. Jómagam is mostanáig elküldöm az oktatóképzésünkről azokat, akik csak a papírért jönnek. Néhányan félre is értik és elkezdenek jógát oktatni, mondván, hogy nem a papír számít. Abból a szempontból azonban mégis számít, hogy a diploma szimbolizálja azt, hogy végig ment egy tanulási folyamaton, amelynek végén mindent megtanult arról, amivel foglalkoztak. Ilyen szempontból a dipolma igenis fontos. Többen ilyenkor arra hivatkoznak, hogy "nadehát az indiai tanítóknak sincs diplomája sokszor". Ez igaz, de van az a tudás és bölcsesség, amit már nem kell papírokkal igazolni.

Nemrég módom nyílt számos jógatanár órájába bepillantani. Hát igencsak nagy meglepetések értek. A teljesen szabálytalan fejkörzésektől, ami kifejezetten ártalmas a nyaknak, a fejcsapkodásokon keresztül a túllégzéssel elért érzékicsalódásokig mindenfélét láttam. Egyértelművé vált számomra, hogy ezek a tanárok nem rendelkeznek elég ismerettel ahhoz, hogy tudják, hogy bajt csinálhatnak. S a legnagyobb baj az, hogy általában olyan mester sincs a környezetükben, aki szólna nekik, hogy bajt csinálnak.
Szeretem ösztönözni a hozzám járókat, hogy látogassanak el mások óráira is. Az egyik fiatal hölgy nemrég járt egy olyan jóga órán, ahol a tanár az utolsó gyakorlatban akkorát rántott rajta, hogy két hétre kiesett a munkájából, mert nem bírt járni a húzódástól vagy szakadástól.

A másik hiteles elhívás az, amikor a tanárunk adja feladatként a tanítást. Ez egy másik helyzet. Ilyenkor sok esetben a tanítás elkezdése lesz a mi továbbtanulásunk alapja, azaz az a tér, amiben a mi saját tanulásunk folytatódik. Ezért előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy látszólag teljesen alkalmatlan emberek kerülnek jógatanári státuszba.
Mi az, ami miatt azonban az ilyen tanárok mégis hitelesnek számítanak?
Az, hogy mögöttük áll egy képzett tanító, mester vagy guru, aki felügyeli, vezeti, segíti az ilyen tanárt, hogy végül valóban igaz segítője lehessen másoknak. Ilyenkor a kijelölt tanár közvetítőjévé válik a tanára, mestere, guruja tanításainak, s mint csatorna működik közre.
forrás: https://si.wsj.net/public/resources/images/BN-KC088_0901yo_H_20150831180023.jpg

Modern rendszeralapítók
Manapság számos olyan jógaiskolával találkozunk, amely nem tradícionális jógát, hanem a jógának egy a modern vagy hagyományos mozgásformákkal kevert változatát, vagy egy teljesen új jógát tanítanak. Az is gyakori, hogy az újonnan alakuló jóga rendszer semmi újat nem hordoz, sőt, gyakran inkább sokkal kevesebbet, mint a hagyományos iskolák, mégis népszerűvé tud válni.
Tudnunk kell, hogy klasszikusan új rendszereket olyan önmegvalósított guruk hoztak létre, akik elérték a jóga legmagasabb szintjét, megvalósították a jóga lényegét. Ez a lényeg nem más, mint amit Patanjali a Jóga szútrák első négy sorában megfogalmaz:

Adha yoganus asanam
Yogas chitta vrtti nirodhah
Tadá drastuh svarupe vasthanam
Vrtti sarupyam itaratra

Következzék a jóga bemutatása
A jóga a tudat folyamatainak lebírása
Ilyenkor a Látó Önmagában nyugszik
Különben az elmefolyamatokban merül el.

Vagyis a jóga lényege az elme felett szerzett teljes kontroll megszerzése, ami által lehetővé válik számunkra az, hogy az elmefolyamatok miatt kialakult illúziókon túllépjünk és felismerhessük önmagunk igazi valóságát.
Ezzel szemben sok esetben a mai modern iskolák alapítói nem hogy el nem érték mindezt, de még csak a jóga mélyebb megismerésében sem szereztek túl nagy tapasztalatot.
Az ilyen önjelölt rendszeralapítók tanításaikban elég sok veszélyt hordozhatnak.

Mivel a modern mozgásformákkal való ötvöződése a jógát bizonyos mértékig koptatja, ezért ezek nem tudnak tiszta tanításokká válni. Mégis nagyon hasznosak, mert fogyaszthatóvá, emészthetővé teszik a jógát a mai nyugati ember számára is. A jógának pont az a nagy erénye, az tette lehetővé évezredeken át való fennmaradását, hogy nem vált zárttá, hanem képes volt magába olvasztani mindazt, ami elősegítette továbbfejlődését, fennmaradását, és az éppen aktuális kor emberének elméjéhez igazodva újra és újra átalakult.
Talán ma is egy ilyen átalakulás tanúi, vagy formálói vagyunk. Mindenesetre, amikor egy modern iskolát kipróbálunk arról kell meggyőződnünk, hogy alapítója milyen tanulmányokkal rendelkezik, milyen mesterek állnak a hátamögött, akiket már túlnőtt, akik elismerve szemlélik magas képességeit és meleg szívvel bátorítják arra, hogy új irányvonalat hozzon létre a jógán belül annak érdekében, hogy saját felismerései és tapasztalatai gazdagítsák a jógát és az embereket.

A nagy iskolák
Egykor a mai nagy iskolák vezetői is tanítványok voltak. Iyengar, Pattabhi Jois, Swámi Véda Bhárati, Swámi Niranjananda, és még sokakat lehetne említeni, akik a jóga legmagasabb szintjein járnak, mindannyian hosszas tanulás után vehették át vezető helyüket a jógában. Ez a szerep - vezetőnek lenni - szolgálat és nem hatalom gyakorlás. Manapság láthatóan a tanulás egyre inkább háttérbe szorult. Az újsütetű iskolák sok vezetője nem jár a bölcsesség magaslatán, nem folytatja tanulmányait, nem mélyíti tudását. Elvesztve az alázatot, s mester híján elvesztve azt a fajta kontrollt, aminek segítségével az ember még a magas szinten is megkapja az útbaigazításokat, azt hiszik, hogy az útnak már vége. A legmagasabb pontra helyezik magukat, miközben nem veszik észre, (vagy maguk és mások előtt is titkolják, hogy tudják,) hogy az út még messze nem ért számukra célt.

Ugyanakkor a nagy tanítók többször is kinyílvánították azt, hogy iskolájuk nem egy új módszer. Amikor öt évvel ezelőtt Punéban jártam, Indiában, az Iyengar központban, Iyengar mester éppen arról beszélt, hogy olyan, hogy Iyengar jóga, nincs. Ő klasszikus rádzsa jógát tanít, amelyet Patanjali neve fémjelez.
Legutóbbi látogatásán pedig Swámi Véda is kifejtette ezzel kapcsolatos gondolatait. Azt mondta, hogy a Jóga egy, és azt nem lehet részekre, rendszerekre vagy irányzatokra bontani. Az, hogy milyen csomagolásba helyezzük, különbözhet, de a lényegnek ugyanannak kell maradnia, különben az már nem jóga.
A kérdés az, hogy az új rendszerek, amelyeket a fent említett gurukat meg sem közelítő olyan oktatók alkottak, akik talán egyetlen jóga iskolában sem járták végig az összes osztályt, mennyire tartják szem előtt a jóga valódi céljait. Sokszor látom azt, hogy ehelyett inkább a saját téves tudásukat osztják meg másokkal, és a jóga népszerűségét kihasználva pusztán önmaguknak kovácsolnak sikert.

Biztos tévutak
Azt persze nem láthatjuk kezdőként, hogy az adott iskola, vagy tanár mögött milyen tanulmányok, milyen tudásbázis, milyen mesterek vezetése áll, de azért van néhány intő jel, amit érdemes figyelembe venni:
- amikor valaki arra hivatkozik, hogy intuitív módon kapja a tanításokat szellem lényektől, vagy már halott tanítóktól, meglehetősen gyanús.
- amikor kötelezően kell hordani az adott iskola egyenruháját.
- amikor a "megvilágosodottak zöld, a nem megvilágosodottak sárga pólókban járhatnak".
- amikor hiába keressük, nem találjuk a tanár mesterét. Mert még azoknak, akik tudással születnek erre a világra, is van tanáruk, akiktől tanulnak. A Dalai láma a hagyomány szerint sokadszorra születik meg ezen a Földön bódhiszattvaként, mégis egész gyermek és fiatal felnőtt korát szigorú tanulással töltötte.
- amikor különböző magas szintű beavatásokat osztogatnak pénzért, vagy más juttatásokért, vagy amikor a beavatás részét képezi a tanárnak vagy a mesternek való szexuális vagy egyéb szolgáltatások nyújtása. Még a klasszikus tantra sem követel meg ilyet, sőt hosszas próbák és tanulás előzi meg a beavatást, amihez a beavatottnak az átlényegülés képességével kell rendelkeznie.
- amikor a meghirdetett tanfolyam a megvilágosodás ígértével kecsegtet. A megvilágosodást ugyanis nem lehet csinálni, azaz nem sajátítható el, hanem mindössze elérni lehet, azaz tapasztalatszerzéssel spontán jön létre. Ennek útja pedig a tanulás, gyakorlás, vagy pedig nagy áldásként ritka esetekben egy önmegvalósított mester shaktiján keresztül. Siettetni mindezt nem áll módunkban.
- amikor a tanár nem gyakorolja vagy nem éli azt, amit tanít.
- vagy amikor olyan dolgot tanít, amit nyilvánvalóan nem tapasztalt meg.
forrás: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/1c/17/9b/1c179bb1f68e04d8188365da86baef42.jpg
Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor vélhetően találunk egy hiteles tanárt, aki nem biztos, hogy elsőre szimpatikus lesz, vagy kedves, vagy magával ragadó, de egy jógatanárnak nem is ezek a legfontosabb ismérvei. Hanem az, hogy képes-e minket előre segíteni a fejlődés útján, képes-e segíteni lebontani a saját egónk által emelt akadályokat, ami elválaszt minket az élet örömteli, boldog átélésétől.

Bálint"