Hiteles a jógatanárom? (Idegen tollakkal)

Bálint János (tanárom) írása:

"Kicsit talán furán veheti ki magát, hogy jógatanárként a jógatanárság hitelességének mibenlétét taglaljuk. Azonban egyrészt minden jógatanár valahol tanítvány is, miszerint neki is figyelnie kell arra, hogy hiteles mesterektől tanuljon, másrészt önmagunkat kritizálva, nekünk is meg kell felelnünk a hitelesség elvárásának.

A hírlevelekben írt cikkeinket rendszerint a tanítványainktól beérkező kérdések, gondolatok alapján, mint egy válaszként szoktuk írni.
Mostanában többen is feltették a kérdést, hogy most, amikor gombamód szaporodnak a jógastúdiók és egyre több jóga típus közül lehet választani, hogyan döntsék el azt, hogy kihez menjenek? Honnan fogják tudni, hogy az adott tanár hiteles, vagy épp nem vezet-e félre?

forrás: http://img.mindbodygreen.com/image/upload/c_limit,w_738,f_auto/ftr/yoga-man-jungle-teacher.jpg

Az elhivatottság
Hogy egy jógatanár hiteles legyen, jónéhány szempontnak kell megfelelnie. Az egyik az elhivatottság. Az elhivatottság nem azt jelenti, hogy én magamról úgy érzem, hogy mindenképpen jógát kell tanítanom.
Kétféle hiteles elhívás történhet a jógában. Az egyik, amikor a környezetben lévők elkezdik kérlelni az embert, hogy tanítsa őket. Ilyenkor a körülöttünk lévők számára pozitív változásokon megyünk keresztül, aminek hatására vonzani kezdjük az embereket. Ez a vonzalom váltja ki aztán azt, hogy amikor kiderül, hogy jógázunk, akkor megkérnek minket arra, hogy ezt nekik is tanítsuk meg. Ez a fajta elhívás nagyon tiszta és hiteles formája a jógaoktatás elkezdésének. Jószerivel nem is szabadna addig tanítani kezdeni, amíg ez meg nem történik. Azonban van egy hátulütője is. Sok ember, aki jógázik, bár a jógában és az önfejlesztésben magas szintet ér el, nem rendelkezik tanári képességekkel és tudással. Azt ugyanis, hogy hogyan tanítsunk meg különböző technikákat szintén meg kell tanulni. Ráadásul a jóga pedagógiája teljesen sajátos, hiszen mozgás, filozófia és pszichológia vegyül olyan ismeretekkel, amelyek nem tartoznak a hétköznapi tudatosságunk által könnyen felfoghatók közé. Így hát, amikor valakit megkérnek a körülötte élők, hogy kezdje el tanítani a jógát, akkor a leghelyesebb út, ha elmegy egy különben szintén hiteles jógaoktató képzésre. Itt aztán a megfelelő anatómiai ismeretekkel és filozófiai és pedagógiai tudással vértezik fel az embert, hogy tudja, hogy a jóga oktatásával hogyan nem fog ártani másoknak, hanem épp ellenkezőleg, hogyan fog tudni segíteni. Mert bizony az a helyzet, hogy az oktatói ismeretek nélkül komoly ártalmakat szenvedhetnek el a jógaórán résztvevők. És ebben az esetben nem is a papír megszerzéséről van itt szó. Jómagam is mostanáig elküldöm az oktatóképzésünkről azokat, akik csak a papírért jönnek. Néhányan félre is értik és elkezdenek jógát oktatni, mondván, hogy nem a papír számít. Abból a szempontból azonban mégis számít, hogy a diploma szimbolizálja azt, hogy végig ment egy tanulási folyamaton, amelynek végén mindent megtanult arról, amivel foglalkoztak. Ilyen szempontból a dipolma igenis fontos. Többen ilyenkor arra hivatkoznak, hogy "nadehát az indiai tanítóknak sincs diplomája sokszor". Ez igaz, de van az a tudás és bölcsesség, amit már nem kell papírokkal igazolni.

Nemrég módom nyílt számos jógatanár órájába bepillantani. Hát igencsak nagy meglepetések értek. A teljesen szabálytalan fejkörzésektől, ami kifejezetten ártalmas a nyaknak, a fejcsapkodásokon keresztül a túllégzéssel elért érzékicsalódásokig mindenfélét láttam. Egyértelművé vált számomra, hogy ezek a tanárok nem rendelkeznek elég ismerettel ahhoz, hogy tudják, hogy bajt csinálhatnak. S a legnagyobb baj az, hogy általában olyan mester sincs a környezetükben, aki szólna nekik, hogy bajt csinálnak.
Szeretem ösztönözni a hozzám járókat, hogy látogassanak el mások óráira is. Az egyik fiatal hölgy nemrég járt egy olyan jóga órán, ahol a tanár az utolsó gyakorlatban akkorát rántott rajta, hogy két hétre kiesett a munkájából, mert nem bírt járni a húzódástól vagy szakadástól.

A másik hiteles elhívás az, amikor a tanárunk adja feladatként a tanítást. Ez egy másik helyzet. Ilyenkor sok esetben a tanítás elkezdése lesz a mi továbbtanulásunk alapja, azaz az a tér, amiben a mi saját tanulásunk folytatódik. Ezért előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy látszólag teljesen alkalmatlan emberek kerülnek jógatanári státuszba.
Mi az, ami miatt azonban az ilyen tanárok mégis hitelesnek számítanak?
Az, hogy mögöttük áll egy képzett tanító, mester vagy guru, aki felügyeli, vezeti, segíti az ilyen tanárt, hogy végül valóban igaz segítője lehessen másoknak. Ilyenkor a kijelölt tanár közvetítőjévé válik a tanára, mestere, guruja tanításainak, s mint csatorna működik közre.

forrás: https://si.wsj.net/public/resources/images/BN-KC088_0901yo_H_20150831180023.jpg

Modern rendszeralapítók
Manapság számos olyan jógaiskolával találkozunk, amely nem tradícionális jógát, hanem a jógának egy a modern vagy hagyományos mozgásformákkal kevert változatát, vagy egy teljesen új jógát tanítanak. Az is gyakori, hogy az újonnan alakuló jóga rendszer semmi újat nem hordoz, sőt, gyakran inkább sokkal kevesebbet, mint a hagyományos iskolák, mégis népszerűvé tud válni.
Tudnunk kell, hogy klasszikusan új rendszereket olyan önmegvalósított guruk hoztak létre, akik elérték a jóga legmagasabb szintjét, megvalósították a jóga lényegét. Ez a lényeg nem más, mint amit Patanjali a Jóga szútrák első négy sorában megfogalmaz:

Adha yoganus asanam
Yogas chitta vrtti nirodhah
Tadá drastuh svarupe vasthanam
Vrtti sarupyam itaratra

Következzék a jóga bemutatása
A jóga a tudat folyamatainak lebírása
Ilyenkor a Látó Önmagában nyugszik
Különben az elmefolyamatokban merül el.

Vagyis a jóga lényege az elme felett szerzett teljes kontroll megszerzése, ami által lehetővé válik számunkra az, hogy az elmefolyamatok miatt kialakult illúziókon túllépjünk és felismerhessük önmagunk igazi valóságát.
Ezzel szemben sok esetben a mai modern iskolák alapítói nem hogy el nem érték mindezt, de még csak a jóga mélyebb megismerésében sem szereztek túl nagy tapasztalatot.
Az ilyen önjelölt rendszeralapítók tanításaikban elég sok veszélyt hordozhatnak.

Mivel a modern mozgásformákkal való ötvöződése a jógát bizonyos mértékig koptatja, ezért ezek nem tudnak tiszta tanításokká válni. Mégis nagyon hasznosak, mert fogyaszthatóvá, emészthetővé teszik a jógát a mai nyugati ember számára is. A jógának pont az a nagy erénye, az tette lehetővé évezredeken át való fennmaradását, hogy nem vált zárttá, hanem képes volt magába olvasztani mindazt, ami elősegítette továbbfejlődését, fennmaradását, és az éppen aktuális kor emberének elméjéhez igazodva újra és újra átalakult.
Talán ma is egy ilyen átalakulás tanúi, vagy formálói vagyunk. Mindenesetre, amikor egy modern iskolát kipróbálunk arról kell meggyőződnünk, hogy alapítója milyen tanulmányokkal rendelkezik, milyen mesterek állnak a hátamögött, akiket már túlnőtt, akik elismerve szemlélik magas képességeit és meleg szívvel bátorítják arra, hogy új irányvonalat hozzon létre a jógán belül annak érdekében, hogy saját felismerései és tapasztalatai gazdagítsák a jógát és az embereket.

A nagy iskolák
Egykor a mai nagy iskolák vezetői is tanítványok voltak. Iyengar, Pattabhi Jois, Swámi Véda Bhárati, Swámi Niranjananda, és még sokakat lehetne említeni, akik a jóga legmagasabb szintjein járnak, mindannyian hosszas tanulás után vehették át vezető helyüket a jógában. Ez a szerep - vezetőnek lenni - szolgálat és nem hatalom gyakorlás. Manapság láthatóan a tanulás egyre inkább háttérbe szorult. Az újsütetű iskolák sok vezetője nem jár a bölcsesség magaslatán, nem folytatja tanulmányait, nem mélyíti tudását. Elvesztve az alázatot, s mester híján elvesztve azt a fajta kontrollt, aminek segítségével az ember még a magas szinten is megkapja az útbaigazításokat, azt hiszik, hogy az útnak már vége. A legmagasabb pontra helyezik magukat, miközben nem veszik észre, (vagy maguk és mások előtt is titkolják, hogy tudják,) hogy az út még messze nem ért számukra célt.

Ugyanakkor a nagy tanítók többször is kinyílvánították azt, hogy iskolájuk nem egy új módszer. Amikor öt évvel ezelőtt Punéban jártam, Indiában, az Iyengar központban, Iyengar mester éppen arról beszélt, hogy olyan, hogy Iyengar jóga, nincs. Ő klasszikus rádzsa jógát tanít, amelyet Patanjali neve fémjelez.
Legutóbbi látogatásán pedig Swámi Véda is kifejtette ezzel kapcsolatos gondolatait. Azt mondta, hogy a Jóga egy, és azt nem lehet részekre, rendszerekre vagy irányzatokra bontani. Az, hogy milyen csomagolásba helyezzük, különbözhet, de a lényegnek ugyanannak kell maradnia, különben az már nem jóga.
A kérdés az, hogy az új rendszerek, amelyeket a fent említett gurukat meg sem közelítő olyan oktatók alkottak, akik talán egyetlen jóga iskolában sem járták végig az összes osztályt, mennyire tartják szem előtt a jóga valódi céljait. Sokszor látom azt, hogy ehelyett inkább a saját téves tudásukat osztják meg másokkal, és a jóga népszerűségét kihasználva pusztán önmaguknak kovácsolnak sikert.

Biztos tévutak
Azt persze nem láthatjuk kezdőként, hogy az adott iskola, vagy tanár mögött milyen tanulmányok, milyen tudásbázis, milyen mesterek vezetése áll, de azért van néhány intő jel, amit érdemes figyelembe venni:
- amikor valaki arra hivatkozik, hogy intuitív módon kapja a tanításokat szellem lényektől, vagy már halott tanítóktól, meglehetősen gyanús.
- amikor kötelezően kell hordani az adott iskola egyenruháját.
- amikor a "megvilágosodottak zöld, a nem megvilágosodottak sárga pólókban járhatnak".
- amikor hiába keressük, nem találjuk a tanár mesterét. Mert még azoknak, akik tudással születnek erre a világra, is van tanáruk, akiktől tanulnak. A Dalai láma a hagyomány szerint sokadszorra születik meg ezen a Földön bódhiszattvaként, mégis egész gyermek és fiatal felnőtt korát szigorú tanulással töltötte.
- amikor különböző magas szintű beavatásokat osztogatnak pénzért, vagy más juttatásokért, vagy amikor a beavatás részét képezi a tanárnak vagy a mesternek való szexuális vagy egyéb szolgáltatások nyújtása. Még a klasszikus tantra sem követel meg ilyet, sőt hosszas próbák és tanulás előzi meg a beavatást, amihez a beavatottnak az átlényegülés képességével kell rendelkeznie.
- amikor a meghirdetett tanfolyam a megvilágosodás ígértével kecsegtet. A megvilágosodást ugyanis nem lehet csinálni, azaz nem sajátítható el, hanem mindössze elérni lehet, azaz tapasztalatszerzéssel spontán jön létre. Ennek útja pedig a tanulás, gyakorlás, vagy pedig nagy áldásként ritka esetekben egy önmegvalósított mester shaktiján keresztül. Siettetni mindezt nem áll módunkban.
- amikor a tanár nem gyakorolja vagy nem éli azt, amit tanít.
- vagy amikor olyan dolgot tanít, amit nyilvánvalóan nem tapasztalt meg.

forrás: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/1c/17/9b/1c179bb1f68e04d8188365da86baef42.jpg

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor vélhetően találunk egy hiteles tanárt, aki nem biztos, hogy elsőre szimpatikus lesz, vagy kedves, vagy magával ragadó, de egy jógatanárnak nem is ezek a legfontosabb ismérvei. Hanem az, hogy képes-e minket előre segíteni a fejlődés útján, képes-e segíteni lebontani a saját egónk által emelt akadályokat, ami elválaszt minket az élet örömteli, boldog átélésétől.

Bálint"